Még együttérzés sincs

Megjelent: HVG 2006. július 15-e

Megpróbálnám árnyalni a publicisztikájukban (HVG 2006 junius 20.) foglaltakat a cigányság trsadalmi elutasítottságáról, amihez a Tárki egyik kutatása szolgáltatta a kiindulópontot. Tizenhárom éve dolgozom építész-magántervezőként, praxisom elején találkoztam egy feladattípussal ami azóta is gyakran megtalál. 

A „szocpolozni” főnévi igenév azt a tevékenységet takarja amely a 106/1988 (XII.26)sz., többször módosított, a lakáscélú támogatásokról szóló kormányrendeleten  alapul. Jelenlegi állása szerint három gyerek után 3,8 mFt vissza nem térítendő szociálpolitikai támogatás vehető fel az első lakás építésére. Mivel a cigányok között általános a sok gyerek, lakásviszonyaik pedig gyakran borzasztóak, ez a rendelet mintha nekik lenne kitalálva. Más részről a munkanélküliség is általános körükben, így sok roma vállalkozó él abból, hogy ilyen házakat épít más romáknak és ebből némi haszonra tesz szert. Ez a tevékenység nagyon megfelel nekik mivel egyrészt eléggé kötetlen és nem kell betagolódni egy hierarchikus szervezetbe, másrészt sok szakképzetlen munkaerőt lehet benne igénybevenni, ami rendelkezésre áll. A roma megrendelők számára készülő egyszerű házacskák felépítését kalákában el lehet végezni a rokoni körrel, a papírok után való szaladgálás sok utazgatást igényel (vidéken), ez is megoldható a család felhasználásával. Tehát az egész „projekt” etnikumon belül lefuttatható, egyedül a közreműködő tervező-, és a munkákat (kötelezően) felügyelő építész kerül ki a magyarok közül.

Meglátásom szerint a vidéki magyarság együttműködik a romákkal. Egyenrangú partnernek tekintik őket üzleti és emberi értelemben. A helyi önkormányzatok dolgozói általában tisztában vannak a cigányok problémáival (itt elsősorban a szegénységre, a munkanélküliségre és a „világismeret-hiátusra” gondolok). A betagolódott, „szocializálódott”, néha a cigánytelepen kívül élő vállalkozók jó része pedig megbecsült tagja a falu közösségének. Gyakran előfordul, hogy magyarok is igénybe veszik szolgálataikat, nekik is ők építik a házakat, vagy a helyi lakáspiac számára, eladás céljából is építkeznek. A cigányok „jogkövető magatartása” és felelősségérzete persze nem minden esetben tökéletes, de tapasztalataim szerint ez a hasonló tevékenységet folytató magyarok esetében is elmondható, sőt. 

Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet arra hogy a cigány közösségek sok olyan értéket őriznek ami a többségi magyar társadalomból a modernizációval együtt járó individualizáció során már kiveszett és most erősen hiányzik. Ilyen például a családcentrikusság a gyermekszeretet, az egymással szembeni szolidarítás törvénye. De fel lehet itt sorolni a vendégszeretet szokását, az egymás elfogadását vagy a segítőkészséget is. Az ismeretek terjedése is eltér a többségi társadalométól, itt a fontos és jó dolgokról szóló hírek még elsősorban szájhagyomány útján terjednek. A cigányokkal folytatott munkáim során érezhetően több szeretetet és „melegséget” kaptam mint magyar megrendelőimnél. 

Gyurkó Ádám okl.építészmérnök.